Franciaországban, ahol eredetvédett borvidékekből több, mint háromszáz van, és többezer borász gazdálkodik, nem lehet túl nagy dolog két tucatnyit összehívni egy januári borbemutatóra. Hiszen eladni mindegyikük akar, különösen manapság, amikor még a bordeaux-i borok is megérzik a válságot. Az egyik csúcsborászat, a Lafite 2008-as évjárata értékének csaknem a felét elvesztette egy év alatt a nemzetközi bortőzsdén. (Amin persze nem a Lafite bukik, hanem az, aki megvette egy éve 14 ezer fontért (!!) ládáját, és az év végére csak 8100-at ért a 12 üveg. )
 |
| Semaine des vignerons: borászok hete Les Ménuiresben |
Ebben persze nemcsak az van benne, hogy az elmúlt évek egymás után produkáltak jobbnál jobb évjáratokat 2009-től kezdve, és a bortőzsdézők „portfóliót váltanak”, vagyis a korábbi gyengébb évjáratoktól szabadulnak, hogy az értéküket még a válságban is jobban tartó borokba helyezzék át a tőkéjüket. A zuhanás nem lett volna ekkora, mondják, ha nem kezdődött volna egy kis pénzszűke Kínában. A kínai bankok ugyanis az inflációtól való félelmükben visszafogták a pénz áramoltatását a gazdaságba. Azok után, hogy a 2009-10-ben 18 trillió jüant helyeztek ki a vállalkozásokhoz, tavaly visszafogták a hitelezést. Ezt látván a befektetők egy része pénzzé tette, amit tudott. Sokan a „fine wine” befektetéseket. Ettől már zuhantak a csúcsborok árai.
Az említett borbemutatón nem ezek a csúcsborok voltak jelen, de a rendezvény mégis egyfajta csúcsot jelentett: a francia Alpok legnagyobb síparadicsomában, a csaknem kétezer méter magasságban fekvő falucskában, Les Ménuiresben szervezték. Nem annyira a szakmának, hanem az új évet síeléssel köszöntő közönségnek. Éppen ezért csak este volt nyitva, hogy az aktív pihenés programját ne zavarja.
 |
| Jean-Marie Roumégous, a kép jobb szélén |
Találomra, az egyik bordeaux-i borásszal elegyedtem szóba, hogy végre megtudakoljam tőle oly sok csalódásom okát: a Bordeaux Superior felirat láttán annyiszor gondoltam, hogy most valami „szuper” bort vásárolok, de semmi különlegeset nem tapasztaltam, vajon miért?
Jean-Marie Roumégous, a Chateau Bouchoc tulajdonosa és 13 hektáron gazdálkodó borásza először megkóstoltatta velem a 2009-es „sima” borukat, aztán a superiort, és közben magyarázott:
„A superior tulajdonképpen válogatás. Ugyanarról a tábláról először kiválogatjuk a legérettebb, legszebb fürtöket, és abból külön bort csinálunk. Ez a superior. A többiből, a maradékból lesz a sima” – mondja, és hozzáteszi, hogy a borkészítésnek sincs állandó receptje. Kétféle bort házasítanak, cabernet sauvignont és merlot-t, de az arány mindig más. – „Attól függ, hogy milyen a termés. Minden évben más lesz az arány.”
 |
| Az ígéretes superior |
Aztán még átismételjük, hogy Bordeaux-ban fajbort sohasem csinálnak, ott mindig többféle szőlő legjavát igyekeznek összeházasítani. A kóstolás után megállapítom, hogy hasonló ízlésünk van: a végeredmény ugyanis kevésbé savas, lágyabban tanninos vörös: érezhető benne a merlot túlsúlya. A 2003-as büszkeség, a chateau reserve bora azonban már halványodik. Ő már túl van a csúcson.
Mellettünk egy német vendég áll meg. Kóstolni kezd, aztán nagy lendülettel belevág: miért van az, hogy ő már annyi superior bordóit vett a boltban, de otthon kiderült róla, hogy semmi különleges? Megmosolygom a kérdést, de a választ már nem hallgatom meg még egyszer. Kezemben egy ígéretesnek gondolt 2009-es Chateau Bouchoc Bordeaux Superiorral távozom a szállingózó hóban.
