BorTárs

A térképet bújtam hosszan, mert időbe tellett, mire megtaláltam. Kerestem magyar internetes oldalakon, aztán szlovák oldalakon is, végül meglett. Íme, a Tokaji borvidékhez tartozó, szlovák oldalon lévő falvak, sorrendben: Bári, Csörgő, Csarnahó, Kistoronya, Újhely, Nagytoronya és Szőlőske (Bara, Čerhov, Černochov, Malá Tŕňa, Slovenské Nové Mesto, Veľká Tŕňa, Viničky).

Zemplén vármegye térképén megtaláltam a Bózsva-patakot, meg a Ronyvát (a „határfolyót”), ahol a hatvanas évek végén pecáztunk, fürödtünk, barangoltunk, amerre lehetett. Mert a határt – ahogy akkoriban szokás volt – szigorúan őrizték, de amikor mi, gyerekek tévedtünk arra, tovább engedett bennünket a határőr. Így esett meg, hogy életemben először „külföldre” is eljutottam. Mintegy két méteres mélységben voltam „határsértő”, a Ronyva másik partján, ahová fürdés közben áttévedtünk. Majd fél évszázada volt már...

Természetesen az Európai Bíróság „megfellebbezhetetlen igazsága” indított a keresgélésre. Az interneten az tűnt fel, hogy a magyar oldalak többnyire arról hallgatnak, hogy Tokaj-Hegyalja átnyúlik szlovák területre is, és tokaji bor ott is készül(het), a szlovák oldalak pedig arról nem tesznek említést, hogy a tokaji borrégiónak van egy nagyobbik része is, mint a szlovákiai 908 hektár, és a magyar oldalon 6202 hektár terül el. (Ez utóbbi a wikipédia adata, de a szócikk nem egyértelmű, mivel pár sorral később már csak 5500 hektárról beszél. Vajon a 702 hektáros különbség a szlovákiai Tokajhoz tartozó területeket jelenti? Hiszen köztudott, hogy szomszédaink a maguk oldalán tágítanák a régió határait, aminek mi magyarok igyekszünk ellenállni.)

A tisztánlátást nem segíti a szlovákok hivatalos oldalán látható térkép sem: azon egy kisebb (sárga) és egy nagyobb (zöld) területet is megjelöltek, és a tokaji régió bortermelő települései között tüntetik fel meg Tőketerebest (Trebisov), Zemplént (Zemplín) és Ladamócot (Ladmovce) is.

Azonnal fel is sejlett bennem, hogy bezzeg a Mosel mentén mennyire másképp lehet minden! Ugyanaz a borrégió, pedig az is két ország! A németek a Mosel, a luxemburgiak pedig a Moselle partján termesztik a szőlőt, azonos a borkészítési szabályok, semmi vita, minden megy a maga útján. Vagy mégsem?

Egy kis olvasgatás után, persze, azt kellett, hogy észrevegyem: a Mosel mentén sem kizárólag rózsaszínben látják a világot... A luxemburgiak sem azzal foglalkoznak, hogy a Moselle túlpartján a németek is bort csinálnak, ugyanolyan szőlőből, ugyanolyan jót. (Vagy jobbat, mert a folyó keleti partja több napot kap nyugatról, és jobban beérik a szőlő...) És a németek sem arról írnak, hogy a folyó másik oldalán Luxemburgban is ott van a Mosel borvidék, ahol szintén készül a rizling, a pinot gris, a rivaner, sőt még a pinot noir is. És akkor a Lotharingián (Lorraine) is átfolyó Moselle ottani partjain dolgozó francia borászokról még egy szót sem ejtettünk...

Ha ebben a két (vagy három) országban, a meglehetősen jó életszínvonalon élő borászok, szőlészek feltehetően tudatos marketing-megfontolásból „agyonhallgatják” a túlparti konkurrenciát, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy az átalakulóban lévő Tokaj-Hegyalja két oldalán is valami hasonló folyik.

A helyzet persze nem ugyanaz. A moseli boroknak (sem a németnek, sem a luxemburginak) nem kell (újra) megalapozniuk a helyüket a szűkülő nemzetközi piacon. Nem kell bepótolniuk azt, amit az elmúlt 5-6 évtizedben elveszítettek. Azt mondhatnánk, szinte pont ennyit kell Tokajnak behoznia. És egy ilyen helyzetben nem használ a magyar tokajinak, ha azonos néven gyengébb minőségű és olcsóbb konkurrencia jelenik meg a külföldi piacon. Sajnos a tokaji, ha „akusztikusan” ismert is - mert ha kimondja valaki, akkor nagy bólogatás jelzi, hogy hallottak már róla -, „vizuálisan” nincs meg a jellegzetes palack képe a külföldi borfogyasztók nagy részének. Ha azt látják a palackon „Tokaj” - elfogadják, hogy az eredeti, és a hírének megfelelő minőséget képvisel. Arra már nem figyelnek az is rajta van-e „vinohradnicke oblas” vagy „Produce of Hungary”, esetleg „vyber” vagy „aszú” szerepel rajta.

Ezért rossz döntés az, amit az Európai Bíróság hozott meg, még akkor is, ha a jogszerűségét nem lehet vitatni. A bírák ugyanis csupán azt mondták ki, hogy az Európai Bizottság nem támadható azért, mert átemelte a szlovák nemzeti jogból az uniós nyilvántartásba az eredetvédett borvidékek listáját (köztük a szlovákiai tokaji borvidéket is). Mivel ez egy automatikus lépés, a bíróság szerint nem Brüsszel követte el a hibát. De azért -szerintem - nem teljesen vétlen az apparátus.

Ha alaposan átböngésszük az ítéletet – mint előbb a térképeket – meg is látjuk hol történt a hiba. Csak egy kicsit hosszadalmas lesz, mert a luxemburgi dokumentum nem könnyű olvasmány. A kulcskérdés az időrend, hogy mikor, mi is történt. Nézzük:

2006. február 17. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában (közlöny) megjelenik: „a szlovákiai tokaji borvidékről származó borok jelölésére a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölés.” (Alapja a 2005-ben elfogadott és hatályos szlovák bortörvény.)

2009. június 30. Új szlovák bortörvényt fogadnak el, ebben új kifejezés szerepel: „Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast’” - de a törvény még nem hatályos.

2009. július 31. Egy újabb, aktualizált listában Brüsszel „az előző jegyzékekkel ellentétben a „Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast’” oltalom alatt álló eredetmegjelölést” tünteti fel. A változtatást a szlovák kormány kérte, minden bizonnyal az új bortörvény miatt, amiben ez a kifejezés szerepel. De a törvény még nem lépett hatályba.

2009. augusztus 1. Megjelenik az európai elektronikus bornyilvántartás, az E-Bacchus, amelybe ugyancsak az előző napon, szlovák kérésre megváltoztatott elnevezés kerül: „Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast’”

2009. szeptember 1. Hatályba lép az új szlovák bortörvény, benne az új kifejezés: „Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast’”

2009. november 30. A szlovák hatóságok (észbekaptak, hogy hibát követtek el, amikor Tokaj helyett Tokajská/stb. elnevezést kérték?) azt kérik Brüsszeltől, hogy az elektronikus nyilvántartásban „módosítsák a módosítást”, mert az augusztus 1-én hatályos bortörvényükben az szerepel, hogy „Vinohradnícka oblasť Tokaj”, és kérik még hogy a „Tokaj” eredetmegjelölést is jegyezzék be.

2010. február 18. Brüsszel tájékoztatja a szlovák kormányt, hogy javítják a nyilvántartást, belekerül a „Vinohradnícka oblasť Tokaj”, de a „Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölés nem, mert a Tokaj szó nem önállóan, csak több szóból álló kifejezések részeként szerepelt a törvényben.

2010. február 26. Brüsszel módosítja az E-Bacchus nyilvántartást, bekerül a 2005-ös szlovák bortörvényben szereplt „Vinohradnícka oblasť Tokaj” kifejezés. (De ekkor már, figyelem: előző szeptember 1. óta ez a kifejezés nem használatos!! - Vagyis itt Brüsszel hibázott, hogy a nagy kavarodásban nem figyelt arra, melyik kifejezés is szerepel a hatályos jogszabályban, és egyáltalán melyik is hatályos.)

2010. március 5. A magyar kormány felhívja a Bizottság figyelmét a tévedésre, és kéri a bejegyzés módosítását „Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblast’”-ra.

2010. április 27. A szlovák kormány törli a bortörvény 2009-es módosítását, amivel visszaállítja a 2005-ös állapotot, és bevezette a „Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölést is. Az említett új törvény 2010. június 1-jén lépett hatályba.

2010. április 28. Magyarország az Európai Bírósághoz fordul.

Az eredmény ismert, a döntés megítélése szinte finoman szólva nem egységes. Van, aki szerint megaláztak minket, van, aki szerint egy részletkérdésben született döntés, a status quo (a helyzet) változatlan.

Józan mérlegelés után ez utóbbi állásponttal kell inkább egyetérteni. Nézzük a mérleg egyik serpenyőjét: A tokaji borrégió átnyúlik Szlovákiába is. Egy borrégió minden termelője, tehát a szlovákiai borász is (legyen szlovák vagy magyar) feltüntetheti a régió elnevezését a borain. Így volt eddig? Így. Így van most is? Így.

Milyen elnevezést használhatott eddig a szlovákiai bortermelő a tokaji borrégióban termelt boraira?

„Vinohradnícka oblasť Tokaj”. Egészen 2005 óta. A helyzet valójában csak pár hónapig, 2009. szeptember 1. és 2010. február 26. között volt más, amikor a másik, a „Tokajská/Tokajské/Tokajský” elnevezés volt hatályban. Változott tehát valami? Nagyon őszintén: alig.

És akkor mi van a másik serpenyőben? Az, hogy igen, hibázott a Bizottság, és az Európai Bíróság nem marasztalta el őket. Fura dolog az európai jog: egy tagállam az unió szerződéseinek betartásán őrködő Bizottságot csak akkor perelheti sikeresen, ha a Bizottság által meghozott intézkedésnek az érintett tagállamra vonatkozóan jogkövetkezménye van. Ebben az esetben Szlovákia hozott/módosított egy törvényt, aminek csak Szlovákiára van joghatálya, a Bizottság csupán annyit tesz, hogy szinte automatikusan átveszi a tagállami jogszabályt és beilleszti egy uniós nyilvántartásba. DE: itt épp ebben az automatizmusban volt a hiba, mert olyasmit emeltek be az európai adatbázisba, ami nem volt benne a hatályos szlovák bortörvényben. (Az igazság az, hogy ha egy ország sok hűhóval hetente módosítaná a maga bortörvényét, benne az oltalom alatt álló elnevezéseket, a Bizottság akkor sem tehetne mást, mint automatikusan átemeli az adatokat az európai nyilvántartásba. Ez a dolga. Meg azért egy kis ellenőrzés, hogy a tagállam nem akar-e túljárni valakinek az eszén, mondjuk úgy, hogy átnevezi egyik borvidékét egy máshol már védett elnevezésre...)

A fájdalmunk, ugye az, hogy ha a szlovák oldalon is készül tokaji, ami rosszabb minőségű, mint a magyar, akkor az a magyar tokaji hírnevére is kihat. Lehet-e kiutat találni ebből a helyzetből? Nem lehet, muszáj! Először megegyezni a szlovákokkal a játékszabályokról, hiszen Tokaj hírnevének fenntartásában ők is érdekeltek kell, hogy legyenek. De ha nem megy, akkor nekünk kell kitalálni valamit. Hírverésben, marketingben, minőségben.