Az 1969-es szomorú emlékű marseille-i magyar focivereség (Magyarország-Csehszlovákia1:4) rádióközvetítésének sokat idézett mondata "Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok!" idéződött fel bennem, amikor a májusban Pozsonyban megrendezett borvilágversenyről olvastam.

A brüsszeli alapítású és székhelyű "Concours Mondial" a világ öt legelismertebb bor (és pezsgő, és más, szőlő alapú szeszesital) bemutatójának egyike, amit 2004 óta rendszeresen a belga fővároson kívül rendeznek. Közép-Európában először Pozsonyba vitték. 

Pedig talán a térségben lett (lehetett?) volna elismertebb bortermelő ország is, amelyik elvállalja a megrendezését. Magyarországnak például kétségtelenül nagyobb rangja van a borvilágban, tízszer annyi minőségi bort állít elő, mint északi szomszédunk. Vagy Románia, amely az előállított bormennyiségben ugyancsak magasan a szlovákok fölött áll. Mégis: "jönnek a ...szlovákok!", akik ügyes "bordiplomáciai" manőverrel megszerezték a "Concours Mondial" rendezési jogát.

Ez persze önmagában még nem baj. De az már elgondolkodtató, vajon a magyar borászat miért nem képviseltette magát rangjához méltón a világ egyik legjelentősebb borversenyén?

Hogy egyébként az-e? Márminthogy az egyik legjelentősebb? Beszéljenek akkor a számok: 50 résztvevő ország, 8200 benevezett borral, amelyek összesen 500 millió palackot képviselnek a világpiacon. Ha 7,5 decis, hagyományos üvegekkel számolunk, akkor ez 350 millió liter. Vagyis nem lehet a résztvevőket egy legyintéssel elintézni...

A legtöbben a franciák voltak (2489 nevezés), aztán a spanyolok (csaknem 1700 borfajta), majd az olaszok (1052) és a portugálok (803 üveg, amiben a portói is benne volt - igaz, az is szőlőből van).

Ők a nagyhatalmak, bár közéjük tartoznának a németek is, akik az éves bortermelési rangsorban elfoglalt helyükhöz képest ezen a versenyen kevesebb borral neveztek. Utánuk jönnének a "középhatalmak" - legalábbis az európai borkészítők között, mint Románia, Görögország, Magyarország, Ausztria, Bulgária. (Ez az EU hivatalos rangsora az elmúlt öt év átlaga alapján. Románia helyzete annyiban sajátos, hogy a minőségi boruk ugyan kevés van, de az előállított mennyiség alapján mégis előkelő helyük van a középmezőnyben.)

Ennek ellenére a románok például 98 bort neveztek, mi csak 28-at. De nálunk több bort neveztek be a bolgárok, a grúzok és a csehek (!) is, hogy csak kelet-közép-európai országokat említsek. Hogy a szlovákok "hazai pályán" 214 borral képviseltették magukat, az nem meglepő, hol tegyenek ki magukért, ha nem otthon. Magukról egyébként úgy nyilatkoztak, hogy fejlődő, de egyelőre "butikméretű" bortermelésük van, exportra alig szállítanak, otthon szinte minden elfogy.

Jóval több borral vettek részt a Concours Mondialon a nálunk kisebb bortermelő bolgárok (47), és a minket épp előző görögök is (168!!), mint mi. Ők, ezek szerint, jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottak ennek a huszadszor megrendezett európai bemutatónak, mint mi magyarok.

Lehet, hogy a "Concours Mondial" presztízsben, rangban nem mérhető a bordeaux-i Vinexpohoz, és a pozsonyi sikerek nem hiányoznak majd a magyar borásszakmának (eredmények azért voltak, majd mindjárt látjuk). Mégis, ha először hoznak el egy nemzetközi seregszemlét a mi régiónkba, ráadásul egy olyan területen, ahol mi vagyunk a legjobbak, akkor - ha már nem mi lehettünk a házigazdák - akkor legalább tarolhattunk volna egy a szomszédságunkban rendezett világversenyen. Ehelyett a csupán 28 résztvevő magyar bor közül öt arnyérmet, kettő pedig ezüstöt kapott a 305 borbíráló pontjainak összesítése után. 

A zsűri itt is, mint minden borversenyen, szigorú szabályok szerint működik: három nap alatt, délelőttönként 4 órán át, maximum 50 "mintát" kóstolnak az 5-7 fős bíráló csoportok. Hogy összehangolják az értékelési  szempontokat és az ízvilágot, a zsűrizés kezdete előtt közösen, végigkóstolnak néhány referenciabort, amelyeket együtt jellemeznek. Csak ezután a közös "ízlelési gyakorlat" után fognak hozzá a zsűrizéshez.

Az eredményeket egyébként az  egyik legjobb európai egyetem az UCL, a Leuveni Katolikus Egyetem statisztikai tanszékének segítségével összesítik néhány éve. Kellő alapossággal kidolgozott borbírálati rendszer szerint születnek meg tehát az eredmények - méltán lehet büszke minden borászat a megszerzett címekre. Az érmeket jelző címkék azonnal fel is kerülnek a kereskedelmi forgalomba kerülő üvegekre. A legrangosabb éremből a "nagy aranyérem"-ből azonban egy sem jutott magyar bornak. Szlováknak több is, de szerbnek és montenegróinak is. Vagyis a régiós konkurrenciát sem szabad lebecsülni, mert: "jönnek a..." többiek! Nem árt figyelni rájuk.