Ebben az évben eddig csak ötezer euróért vásárolt bort az unió kormányzati szintű üléseit (a miniszteri üléseket és a csúcstalálkozókat) szervező Európai Tanács. A beszerzés igényességét ismerve, ez legfeljebb párszáz üveg bor lehet. Tavaly még 37 ezer eurót, 2010-ben pedig 90 ezer eurót költöttek borra.
Attól persze nem kell tartani, hogy „kiszáradnának a pincék”! Még így is több, mint 27 ezer palack van raktáron – és töményebb szeszből is van bő ezer üveggel, írja a European Voice. A borkészlet összetétele: 73 százalék vörös, 24 fehér, és alig 3 százalék pezsgő. Merthogy pezsgődurranásos ünneplésekre manapság nem nagyon van alkalma a válság sújtotta EU-nak, jegyzi meg a sajtó.
 |
| Brüsszel, Schumann tér: palackok tízezerszám a pincében |
Az Európai Tanács hivatala nem tette közzé, hogy a raktárban lévő borok értéke milyen nagyságrendet képvisel, mondván, nem kereskedelmi forgalomban lévő tételekről van szó. A brüsszeli Schumann tér túloldalán, az Európai Bizottságnál viszont, ahol a tisztviselők az éttermekben vásárolhatnak is az intézmény készleteiből (vigyázat, másik intézményről, és újabb hatalmas borkészletről van szó!), már nem voltak annyira titokzatosak. Eszerint a Berlaymont-épület pincéiben 15,500 palack bor és 935 üveg tömény ital található. A borok összértéke 260 ezer euró, tehát az átlagár: 16-17 euró/palack.
Azt sajnos nem tudni, hogy a készletek mennyire tükrözik az EU szlogenjént: „Egység a sokféleségben”, vagyis, melyik tagország milyen arányban szállítja a borokat. Még a magyar uniós elnökséget megelőzően rendkívül szigorú zsűri vizsgálta meg a felajánlott hazai borokat, pezsgőket, pedig már otthon is alapos előzsűrizésnek vetettek alá az italokat.
Hogy maradt-e még az elnökség idején szállított magyar borokból, nem tudni, és sajnos azt sem, hogy sikerült-e egy-két magyar borászatnak az elnökség letelte után is a beszállítók között maradnia. Ez utóbbi lenne a fontosabb, mert az, hogy az uniós elnökséget adó országtól udvariasan felvesznek egy-két fajtát a borlapra: udvarias hagyomány, de ha utána valaki rajta is marad, az már kifejezetten siker.
A diplomáciában egyébként az étkezések közben zajló megbeszéléseknek külön funkciója van. Az ilyen tárgyalások napirenden kívüliek, informálisak, vagyis kötetlenebbek, és a legbonyolultabb, legkényesebb kérdések kerülnek „terítékre”. Amelyeknek sokszor még a hivatalos napirendre történő felvételéről sem tudnának megegyezni. Ebéd vagy vacsora közben azonban lehet róluk konzultálni. (Még akkor is, ha az illem szerint evés közben nem beszélünk...)
Ebből a szempontból kifejezetten sajnálatos, hogy az étkezések közben ilyen kevés, csupán másfél deci bor fogy el fejenként. Még egy-két korty, és talán könnyebben menne a megegyezés...?
