BorTárs

Borversenyekről írni akkor jó igazán, ha magyar sikerekről számolhat be az ember. Enélkül megtettem már kétszer is. Egyszer az ausztrál TOP100 wines versenyről, másodszor pedig a brüsszeli (de történetesen Pozsonyban rendezett) Concours Mondial seregszemléről írtam. Magyar vonatkozása mindkettőnek volt: az ausztrál verseny egyik különdíját egy magyar származású borkereskedő adományozza évek óta, Pozsonyban pedig - ahhoz képest, hogy itt van a szomszédban - számomra érthetetlen módon eléggé alulreprezentált volt a magyar borászat. Mert, ha Ausztráliában nincs magyar nevező, megértem, de a szomszédságban miért lehetett annyira kevés?

Az aranyérem - a grafika Jean Marais színűvész munkája

Nos, szóljunk akkor másról is, és cáfoljunk rá arra, hogy a "jó hír - nem hír". Bordeauxban - amit talán nem túlzás a borvilág Mekkájának nevezni (bár azért a párhuzam sántít, hiszen a mohamedán zarándokhelyen a legritkább esetben sem fogyasztanak bort, de a francia város jelentősége a borászatban nem áll távol Mekkáétól) - tehát Bordeauxban, az évente megrendezett Challenge International du Vin nevű borversenyen méltó volt a magyarok képviselete - és eredménye is.

Természetes, hogy a franciák kapták a legtöbb díjat (a hazai pálya előnye), de mögöttük - a spanyolok, portugálok és az olaszok után - mi magyarok nyertük a legtöbb érmet, összesen 49-et (18 arany, 18 ezüst, 13 bronz). Összesen 4180 különböző bor (valamint pezsgő) vett részt a versenyen, összesen 34 országból. Az italok 46 százaléka volt külföldi. Összesen 347 arany-, 402 ezüst- és 523 bronzérmet adott ki a zsűri. (A zsűriről érdemes később még írni egyet s mást, de először további számok, adatok.)

A verseny szervezői azt mondják magukról, hogy rendszerint ötezer körül van a benevezett borok száma, és a résztvevő országok megközelítik a negyvenet - az idei adatok ettől kicsit elmaradnak, de ez lehet véletlen, vagy a válság hatása is. A részvételért ugyanis fizetnek a borászok, egyrészt nevezési díjat (70-90 eurót), másrészt elküldik a bort, minden benevezett fajtából hat üveggel (ez szállítási költség), harmadrészt amit a versenyre küldtek, azt nem adják már el (ez is bevételkiesés, bármily csekély is), negyedszer pedig a nevezéssel együtt laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyvet is küldeniük kell a borokról, ami szintén nincs ingyen, valamelyik intézettel el kell végeztetni a pontos elemzéseket. Lehet, hogy egy-egy országból épp ezek a járulékos költségek tartották vissza a részvételtől a borászokat.

Franciaország legnagyobb borversenye (Photos : Puget/Amarante-photogalerie)

Mit érhet ez a magyar eredmény? Ha csak a számokat nézzük, elsősorban a legfényesebb érmekét, a 18 aranyérem az összesen kiadott aranyak öt százaléka. Ez tiszteletre méltó. Ha azt nézzük, hogy a környékbeli országok (Ausztria, Horvátország, Románia, Szlovákia)  összesen sem szereztek annyi érmet, mint amennyi aranyat mi, akkor már büszkék is lehetünk. Ha a németekhez hasonlítjuk magunkat, akik Európa negyedik legnagyobb bortermelői, akkor elgondolkodhatunk, vajon miért hanyagolják el ennyire ezt a borversenyt, hogy csupán egyetlen érmet tudtak megszerezni? Ennek tanulságát nehéz lenne megvonni, úgyhogy nézzünk a portugálokra egy kicsit, akik hozzánk hasonló méretű ország létükre alaposan maguk mögött hagytak minket 168 éremmel, és háromszor annyi arannyal - holott a bortermelésük nem ennyivel több a mienknél (megelőzték egyébként jócskán, még az olaszokat is). Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a portugálok földrajzilag közelebb vannak Bordeauxhoz, és a francia piac is fontosabb számukra, mint nekünk.

Összességében tehát csak az elismerés hangján lehet szólni a magyar szereplésről. S hogy kik érték el az aranyakat? (És most csupán a lista terjedelme miatt jöjjenek csak az aranyérmesek, mert nem akarnék abba a hibába esni, hogy csak az aranyérem számít...)

A 704 zsűritag egyike bírál

Fehérborok:
Nyakas Menadok Budai Pinot Gris 2011
Lajvér Avantgarde Cuvée Blanc 2013
Tornai Top Selection Apátsági Furmint 2011
Demeter Egri Csillag Classic 2012
St.Andrea Napbor Egri Csillag 2012
Tokaj Kereskedőház Grand Selection Tokaji Furmint 2012
Royal Tokaji Betsek 6 puttonyos aszú 2008

Vörösborok:
Ikon Királyok 1199 Cuvée 2011
Bodri Optimus Cuvée 2009
Bodri Optimus Cuvée 2011
Fekete Cabernet Sauvignon Válogatás 2009
Fritz Cabernet Sauvignon 2009
Fritz Medicina Cuvée 2009
Tiffán Elysium 2008
Chateau Teleki Merlot 2011
Bock Capella 2009
Egri Hegybíró Bora Bikavér 2006 és 1999


A "Challenge Internationa du Vin"-ről tudni kell, hogy Franciaország legnagyobb borversenye.  Tehát a világ legnagyobb bortermelő országának legnagyobb versenye, ami már önmagában fontossá teszi. Értékét növeli még, hogy 2009 óta nemzetközi minőségbiztosítási tanúsítvánnyal (ISO 9001) rendelkezik, vagyis a verseny minden mozzanata a legapróbb részletekig szabályozott.

Fontos előírás, hogy díjat legfeljebb a benevezett borok számának 30 százalékáig adhatnak ki. Az arány a szervezők szerint 25-28 százaléknál rendszerint meg is áll. (Gyors ellenőrzés: a 2014-es versenybe 4180 bort neveztek be, a kiadott érmek száma: 347+402+523=1272 - ez 30,4 százalék, vagyis az idén kicsit vajszívűek voltak a bírák.) Egyébként a Sydneyben zajló TOP100Wine versenyre mondják, hogy a világon a legszigorúbb, ott csak a benevezett borok 20 százaléka kaphat valamilyen díjat.

Az ISO 9001-es bírálólapot tölti ki a zsüri egyik tagja

És akkor jöjjenek a bírák. Négy tagú bizottságok kóstolják a borokat, közülük mindenki máshoz ért: van köztük egy borász, bortermelő (gyakorlati szakember), egy önológus, vagy oktató (elméleti szakember), egy borkereskedő és egy borkedvelő, a fogyasztókat képviselő "amatőr" pontosabban "amateur", ami franciául kicsit mást jelent: nem a hozzá nem értő, kívülállót, hanem olyasvalakit, aki valamit "szeret" (ebből a latin szóból származik: amatorem), és tisztában is van az alapokkal. Talán nem is alapfokon. Persze a kiválasztott fogyasztóktól is elvárják, hogy valamiféle borkóstolási gyakorlattal rendelkezzenek, pl. legyenek tagjai valamilyen borklubnak. De, ami mindennél fontosabb: vakon kóstolnak, nem tudják kinek a borát isszák - ami elengedhetetlen ahhoz, hogy pártatlan eredmény szülessen. A palackokon a címkét leragasztják, a dugót pedig közvetlenül a verseny előtt jeltelen egyendugóra cserélik ki.

Két ülésben bírálnak, egy-egy alkalommal tucatnyi bort, mindig csak fehéret, vöröset, rozét, édeset, vagy pezsgőt. Az értékeléshez a zsűritagok a megfelelő szempontok alapján összeállított pontozólapot kapnak, ezek gépi feldolgozásra alkalmasak, így összesítéskor a tévedés kizárt, és a szkennelés után a számítógép nagyon gyorsan megmondja az eredményt.

Négyen a 704 zsüritagból - egy bort csak ennyien bírálnak

Lehet, hogy nehezebb megvalósítani, de egy borverseny eredménye akkor lehet objektívebb, ha kevesebb zsűritaggal és hosszabb időn át végzik el a bírálatokat. Érdemes visszalapozni a TOP100Wine bírálati rendszerét: 12 tagú bizottságból alakítanak párokat, akik öt napon át kóstolják végig a 2000 benevezett bort. Állandóbb ízlést eredményez, mint a négyezer bor 700 emberre. (A nagy borpontozó "guruk" véleménye is azért válhatott meghatározóvá, mert tudjuk, sejtjük, hogy mekkora különbség lehet 89 és 98 Parker-pont között. Épp azért, mert "Parkeréknél" rendszeresen ugyanaz a szűk kör értékeli egy-egy ország vagy tájegység borait.)

Talán ez a magyarázat azokra a csalódásokra, amikor nagy várakozással veszünk meg egy valahol kitüntetett bort, és az eredmény mégis elmarad a várttól. Az ilyenkor szokásos kérdésre, hogy  "vajon hogy nyerhetett ez bármit is"  ez lehet a válasz: túl széles "spektrumú" volt a bírálók ízlésvilága. Óvatosan hát a palackokon lévő medálokkal...