Nocsak, megszületett a magyar Opus One? – fontolgattam, amikor megkóstoltam a négy szekszárdi borász által közösen készített 2009-es Etalont.
Az Opus One a kaliforniai Napa-völgy terméke, és két óriás: a francia Baron Philippe de Rotschild és az olasz-amerikai Robert Mondavi borászatainak alkotása. Illetve pontosabban: a két óriás közös vállalatot, borászatot is alapított az Opus One készítésére. Be is vált a számításuk: már az első, 1979-es próbálkozás terméke, egy ládával (12 üveg) 24 ezer dollárért kelt el 1981-ben, vagyis nem kevesebbet, mint 2000 dollárt adtak egy olyan üveg borért, amit akkor még meg sem kóstoltak. Vagy ha megkóstolták, akkor csak „primőrként”, hiszen az Opus One a francia csúcsborokhoz hasonlóan 8-10 éves érlelés után éri el a „fogyasztható” kort. Az ár az újdonság erejével azért csökkent, manapság az új évjáratokért rendszerint 200 dollárért hozzá lehet jutni – palackonként.A hasonlat tehát pontatlan: az Etalon akkor lehetne a magyar Opus One, ha alkotói: Takler Ferenc, Eszterbauer János, Mészáros Pál és Vida Péter közös vállalatot is létrehoztak volna a közös bor készítésére. Ha ez nem is történt meg, a párhuzam azért még megfogható.
Annál is inkább, mert az Opus One öt és az Etalon négy szőlőfajtájából három közös: a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot. Az Opus One emellett tartalmaz malbec-et és petit verdot-t, az Etalon pedig kékfrankost.
Az amerikai opus tehát, nem kizárt, hogy szándékolt módon, az öt klasszikus bordeaux-i fajtát házasítja, és ha azt vesszük, hogy általa jött létre az első igazi amerikai csúcsbor, amely a francia nagyokkal is felveszi a versenyt, akkor az eredmény elismerésre méltó.
Azt persze érdemes megemlíteni, hogy az egyes évjáratok leírásában (tasting notes), szinte mindig meghatározó arányban van jelen a cabernet sauvignon. Annyira, hogy a lazább címkézési szabályú országok fajborként is eladhatnák az Opus One-t. A cabernet sauvignon ugyanis rendszerint meghaladja a 85 százalékot, és ez az az arány, amit sok országban meghatároznak ahhoz, hogy csak egy szőlőfajtát kelljen feltüntetni az összetevők között.
Az Opus One alkotói (az első, 1979-es évjáratot Robert Mondavi fia, Timothy és a Chateau Mouton Rothschild főborásza Lucien Sionneau készítette) azonban évről évre megjelölik még a legkisebb mértékben is, ha más szőlő bora is belekerül a gondosan összeállított házasításba.
Az első évjáratban 80 százalék cabernet sauvignon, 16 % cabernet franc és 4 % merlot volt. Egy évvel később 96 % cabernet sauvignon és 4 százalék cabernet franc. Érdekes műhelytitok még a héjon áztatás ideje (1979: 10 nap, 1980: 10 nap, de például 1993-ban 43 nap), vagy az új francia tölgyfahordóban eltöltött érlelési idő, ami 15 és 25 hónap között változik.
Az Etalonról ennyire részletes információk nem állnak rendelkezésre. Arra sem találtam utalást, hogy vajon egyedi kísérletről volt szó, vagy ezentúl rendszeresen készül majd az Etalon?
Annyit tudni a borbemutató után megjelent hírekből, hogy a négy borász egyenlő arányban adta össze a szőlőt: 25-25 százalékot mindegyikük. De hogy Takler Ferenc 25 százalékán belül mennyi volt a merlot és mennyi a cabernet sauvignon, azt talán a másik három borász sem tudja. Vida Péternél azért egyszerűbb a helyzet, mert ő egy negyedrész cabernet franc-t adott az Etalonba. De a merlot és kékfrankos arányát Eszterbauernél sem ismerni pontosan, mint ahogy Mészáros Pálról sem írták meg, hogy az ő egy negyed részén belül hogyan oszlik meg a cabernet sauvignon és a kékfrankos. Nem nagy baj ez, csak a kíváncsiság fúrja az oldalam. (Ha feltesszük, hogy az a borász, aki kétféle szőlőt „adott a közösbe” fele-fele arányban adta, akkor egyszerű a képlet: mind a négy fajta egy negyed részben szerepel a házasításban, de ez részemről csak találgatás.)
Ennél is jobban elgondolkodtat azonban, hogy vajon a szép számú, borral foglalkozó internetes orgánum és portál miért nem írt erről a kísérletről önálló véleményt? Mert szinte mindenütt ugyanazok a kifejezések köszönnek vissza. Vagyis hódít az internetes újságírás control+copy módszere...
Valaha, az újságírók (egyik) doyenje a népszerű sportszövetség sajtófőnöki teendőit is ellátta. Tájékoztató előtt felszólította kollégáit: „Gyerekek, aki nem kérdez, annak nem jár ebéd!” (Ez is bizonysága annak, hogy mint tudjuk, nincsen „ingyen ebéd”). Úgy látszik, sok évvel később is érvényes a tanulság: illenék kérdezni és írni – nem csupán másolni...
