A cím talán kicsit magyarázatra szorul. Ha egy világmárkát valahol a Távol-Keleten (vagy más, kevésbé ellenőrzött helyen) gyártanak, állítólag előfordul, hogy az üzemek a gyártott árucikk jogtulajdonosának tudtán kívül „túlóráznak”. Ilyenkor ugyanazt állítják elő, ugyanabból, mint főmunkaidőben, csak – mondjuk – saját zsebre. Ez a termék az „original copy”. Vagyis a vásárló tulajdonképpen ugyanazt kapja, mintha az eredeti márkát venné, csak kicsit olcsóbban, mert a haszon kisebb (talán), és egészen máshová kerül.
Van persze, amikor nem ugyanabból az anyagból dolgoznak az üzemek, tehát a minőség már nem azonos a jogtiszta termékkel – ezt szakértő szem meg is állapítja, ez egyértelmű hamisítvány. Ez a „copy copy”.
Vannak ezen kívül olyan hamisítványok, amelyeknek a neve megtévesztésig hasonlít az eredeti névre, és lehet, hogy az olcsó ár fölötti öröm miatt csak otthon veszi észre az ember, hogy mást vásárolt, mint amit szeretett volna. (Emlékszem egy régi Recbok sportcipőmre, amit valamelyik török bazárban sikerült „kedvező áron” beszereznem, és a világmárkától tulajdonképpen csak egy varráshibának tűnő eltérés különböztette meg – ameddig föl nem vettem).
 |
| Alaposan meg kell nézni, mit is vesznek (Fotó: cnwinenews.com) |
Kínában most a borvásárlóknak kell alaposan megnézniük, mit is vesznek, mert a hamis és megtévesztő palackoknak se szeri, se száma. A károsultak elsősorban azok a kínai borfogyasztók, akik neves francia bort vennének, jó pénzért, de alig-alig ismerik az európai írásmódot, és könnyű félrevezetni őket egy ismert borászat termékéhez képest néhány betűnyi eltérést mutató címkével.
 |
| Emelkedik a borfogyasztás (dreamstime.com) |
Megvalósul tehát a „kínai máslás”: nem létező francia nevek alatt palackozzák a kínai bort. Chateau Margaux helyett „Margot”, Chateau Latour helyett „Chatreal Latour”, vagy „Graves Pomerol” olvasható a címkén. Utóbbi azért képtelenség, mert a két bordeaux-i borvidék együtt soha nem szerepel, hiszen ha egy borászat Gravesban van, akkor nem lehet Pomerolban és fordítva. A két terület külön-külön védett, együtt senki nem használná a két nevet.
De sokat veszítenek azok a borászatok is, amelyek kevesebbet tudnak eladni a kínai piacon a hamis bordeaux-i borok megjelenése miatt. Kína a francia bor első számú exportpiaca lett ugyanis ezekben az években, ezért ennyire érzékeny a veszteség. 42 millió palack bordeaux-i kelt el tavaly Kínában!
Bordeaux egy kicsit későn ébredt, ez az igazság. Cognac neve, Champagne neve már régóta védett a kínai piacon. Bordeaux most kezdett el kapkodni. A kínaiak nem zárkóznak el, hogy védettséget adjanak Bordeaux-nak, de – ahogy szokták – kérnek cserébe valamit. Ők is egyik borvidékük eredetvédettségének elismerését kérik. Csakhogy Kínának 20 van, a franciáknak ezer... Vagyis Kína, ha ügyes, levédeti az összes borvidékét, a franciák pedig többszáz AOC-jükért újabb kínai kéréseket kell, hogy teljesítsenek...
 |
| Kína: a legfizetőképesebb piac a világon? |
A franciák között is vannak kis borászatok, akiknek nem mindegy, hogy márkanevük védelméért kifizetnek-e már a piacra lépéskor 800 vagy 1000 dollárt. Elő is fordult, hogy a kínaiak voltak a gyorsabbak. A helyi kínai kereskedő korábban levédette az általa importált francia bor nevét, és ezzel láncolta magához a későn eszmélő borászatot. A franciák másik kereskedőhöz pártoltak volna, de nem tehették: az ő borukat - hiába volt a chateau többszáz éve a családjuk tulajdonában – Kínában csak az a kereskedő forgalmazhatta, amelyik a márkanevet abban az országban bejegyeztette.
