A nagy szupermarketek borkínálatának elrendezésekor az a szabály, hogy az alsó polcra gyengébb borok kerülnek, középre a jobbak, a felső polcokra pedig a csúcs minőség. Hogy fel kelljen rájuk nézni? Talán ezért is. A magas polcon tehát a jó borok vannak.
Amikor a nyáron (milyen jó is erre visszagondolni, hiszen közben vízszintesen nyomja a viharos szél az ablaküvegre a szakadó esőt) a rekordhőség ellen kerestünk árnyas menedéket a déli parton, amig kinyit a Lelle fölötti “Hegyi csárda”, rátaláltunk a Pócz pincészet új épületére, ami csöndes teraszával hívogatón tekintgetett a Balaton felé. Helyet – és bort – alig kaptunk, no nem a tömeg miatt, hanem mert a házigazda épp csak beugrott, mikor odaérkeztünk, és személyzet híján csak annyi ideje volt, hogy három előző nap megkezdett üveget elénk tegyen, majd magunkra maradtunk.
 |
| A hihetetlen panoráma |
Vártunk, kortyolgattunk, bámultuk az elénk táruló hihetetlen panorámát, és eszünkbe sem jutott fennakadni a sietős kiszolgáláson, vagy azt firtatni, vajon a főszezon kellős közepén miért ennyire “alaphangon” üzemel az alig átadott, jó ízléssel megtervezett borház.
A három “jégről pattant” fehér ugyanis elterelte a figyelmünket. A forróságban nagy élvezettel kezdtük – valójában véletlenül – az IS Cuvée-vel. Talán azért, hogy a két 2012-es üveg közül a kettős házasítás egyszerűsége felől haladjunk a Triola három fajtából álló komplexitása felé (de inkább elismerem, hogy nem volt benne ilyen “művi” tudatosság). Meg aztán – mint kiderült, számunkra - nem is ez volt a jó építkezés...
Az IS Cuvée irsaija és sárgamuskotálya ugyanis olyan szerencsés harmóniát alkotott (zenészek számára persze egy kétszólamú harmónia kifejezetten szegényes lehet, itt a borban lenyűgözően “hangzott”), hogy egyértelműen felülmúlta az olaszrizling, zöldveltelini és sauvignon blanc hármashangzatát a Triolában (a zenészek nézzék el, ha a dolog nem egyértelmű, mert a triola a ritmushoz, és nem az összhangzattanhoz kapcsolódó fogalom. Mentségül: a Triola itt márkanév, és nem az egy negyed három részre bontott ritmusa).
 |
| Kokashegyi Chardonnay, Triola Birtok Fehér és az IS Cuvée - három "jégről pattant" fehér a teraszon |
Tehát az élvezetek fokozása jegyében a Triola kellet volna, hogy legyen a “felütés”, majd az IS után – mondjuk - a Kokas-hegyi Chardonnay a “coda”. A négy éves chardonnay ugyanis hiába volt fajtabor, ő vitte a “primet”. Érett, testes bor volt, ami jól zárta improvizált kóstolásunkat. Nem is értem, hogy a Pócz Pincészet internetes webshopjábanmiért csak annyit írnak róla: “Száraz fehér bor”. Még azt sem, hogy “minőségi”. (Az ára persze jelzi, hogy ennél nagyobb becsben tartják, a fehérek között magasan vezet – vagyis azért igazolva látom, hogy nekünk is ez ízlett a legjobban.)
De hogy még egy kicsit a zenénél maradjak - da capo al fine: amikor ismételni kezdtünk, hogy még egyszer eljussunk a végéig, már gyorsan túlléptünk a Triolán, de megint csak eltűnődtünk az IS Cuvée frissességén, gyümölcsösségén és hihetetlen illatán, hogy utána hosszan beborítson bennünket a Kokas-hegyi Chardonnay mélyaranyban pompázó minden halk rezdülése.
Nagy elismerést persze nem tudtunk adni a hőségtől védett árnyas teraszon elvégzett “gyorstesztünk” eredményeként, de annyit megállapítottunk, hogy az a szupermarketből emlegetett polc, ott alul, feltétlenül üres maradna, ha csak Pócz-palackokkal töltenék fel. Sőt, a Kokas-hegyi szerintünk feltétlenül felső polcra (“magas Póczra”) érdemes.
Két kérdés marad csupán, ráadásként: vajon a “cuvée” elnevezést valóban használhatjuk-e még (vagy ha nem, érdemes-e birizgálni a francia “oroszlán” bajszát) ? Mi sem látnánk szívesen, ha az elzászi pinot gris-re még mindig az lenne írva, hogy Tokay...
A másik: mi is az a birtokbor, ami a Triola címkéjén olvasható? Az egyre divatosabb (ismét divatba jövő?) birtokbor kifejezés nemzetközileg is használatos: “estate wine, estate grown wine” a megfelelői angol nyelvterületen, és nem mást jelez, mint azt a garanciát, hogy a bor alapját képező szőlő utolsó fürtje is a borász saját birtokán termett. Maga művelte, műveltette, vagyis nem szőlőtermesztőktől felvásárolt gyümölcsből, hanem olyan szőlőből készült a bor, amit a borász saját maga számára, saját földjén termesztett. Létezhetnek kiegészítő szabályok, hogy a szőlőt termesztheti családtag is, az fontos, hogy a szőlő csak ugyanarról a borvidékről származhat – különben nem keverhető a többihez, akkor sem, ha családtag birtokáról való. Ez egyébként az eredetvédelem szabályai alapján magától értetődő.
