Ez a történet úgy kezdődött, hogy egy Jacobs Creek 2008-as Shiraz Cabernet palackon felfigyeltem egy aranymatricára. Azt hirdette a felirat, hogy a bor a Top100Wines verseny kiválasztottja volt Sydneyben ebben az évben.
Láttam már ilyet, máshol is csinálnak listákat az év borairól. De azért kíváncsi lettem, milyen lehet egy bor, amit az egyik bornagyhatalom választ ki (2000 jelölt közül) a legjobb százba. Meg is kerestem a díjazottakat, még mielőtt megkóstoltam volna a bort, ami egyébként két klasszikus, a cabernet sauvignon és az Ausztráliát nevezetessé tevő shiraz házasítása, tehát mindentől függetlenül érdekes lehet.
A százas lista láttán azonban már el is felejtettem a bort. Miért? Több díjazottnál azt láttam, hogy a KEMENY’S PERPETUAL TROPHY kitüntetettje. Örök trófea, rendben van, de mi az a Kemeny’s?
Magyar név lehet, az szinte biztos, de hogy kerül Ausztrália legnagyobb borversenyére? Egy kis nyomozás az interneten, és elém tárult a következő történet.
 |
| Budapest salami - a bal oldali képen a kiírás szerint ezt is árulták |
Kemény László és felesége, Emma, 1957-ben emigrált Magyarországról, és Sydneyben telepedett le, ahol az egyik elővárosban 1960-ban nyitottak egy kis boltot, a Bondi Road-on. Kezdetben fűszerekkel és más aprócikkekkel próbálkoztak, bort csak nagy kiszerelésben, két gallonos ballonokban árulhattak. Alkoholként ezért inkább a brandy fogyott. A hatvanas évek végén változott a szabályozás, akkor kezdhettek kisebb borospalackokat árusítani. Be is indult az üzlet, 1972-ben a szomszédos tisztítószalont is megvették, hogy terjeszkedni tudjanak.
 |
| Mrs. Kemeny és a két fia: Andrew és Gabor |
A Kemeny Delicatessen rövidesen Ausztrália legnagyobb független italkereskedésévé vált, sokadszor nyerték el az ország legjobb borkereskedése címet. 60 millió ausztrál dolláros éves forgalmukra szemet is vetettek a nagy láncok. Az angol Woolworth vagy a német Aldi szívesen megszerezte volna az általuk birtokolt napi négyezer ládás (!) piaci részesedést. A két fiú, Gabor és Andrew, aki 1986-ban hirtelen eltávozott apjuk, Leslie Kemeny helyébe lépett, talán hajlott is volna az üzletre, mondván, minden eladó, ha jó árat adnak érte, de Mrs. Kemeny, az özvegy ellenállt, és megtartotta a családi vállalkozást. Azóta senki nem beszél az üzlet eladásáról.
2010-ben látványos partival ünnepelték 50 éves fennállásukat, és közben alkalmazkodtak a változásokhoz: az internetre is kiterjesztették az értékesítést. Kényszerűségből is: a bor ára évtizedes mélyponton van a kereskedők között dúló ’’diszkontháború” miatt. (Persze lehet, hogy a borfogyasztók ezt nem is bánják annyira.)
Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy az „Örökös Kemény Trófeát” három olyan bornak adják, ahol az ár is számít:
„A legtestesebb száraz vörös bor”
„A legjobb árértékű száraz fehér bor”
„A legjobb árértékű száraz vörös bor”
Az alkoholos italok kiskereskedelmi forgalma nem kis piac Ausztráliában: 11,5 milliárd dollár (AUD). De mivel a forgalom stagnál, a nagy láncok csak úgy remélhetnek nagyobb bevételt, ha elhódítják mások piacait, vagy felvásárolják a másikat. A csaknem száz alkalmazottat foglalkoztató Kemeny bolt tehát továbbra is célpont maradhat. Andrew Kemeny erre korábban azt nyilatkozta: nehéz időket éltek már át, de semmi nem fogható ahhoz, ahogy a szüleik megteremtették és megtartották az üzletet. „Ha ők nem adták fel, akkor mi sem fogjuk” – olvasható a tavalyi 50. évfordulón megjelent egyik méltatásban.
