 |
| Még pezseg az idei bor |
Van abban valami izgalmas, amikor idei szüretelésű bort kóstol az ember. Nagy dolgokat szerintem nem szabad az ilyen primőrtől várni, de a különlegesség kedvéért mindig veszek július táján egy friss délafrikai fehéret (általában chenint, chardonnayt), mert hajt a kíváncsiság, hogy vajon milyen lehet.
És persze pezseg még, de az illata magával ragad, és kellemesen üdít a meleg nyárban.
A barátok olykor nagyot néznek, miként lehet, hogy júliusban már idei bort iszunk, de aztán mindenki kapcsol, hogy „ott lenn” a déli féltekén másképp változnak az évszakok. Könnyű ott a szüret évében bort kihozni a piacra, fél évük van rá! Bezzeg erre északon!
De azért tudunk rá példát: talán Beaujolais a legismertebb. Minden év novemberének harmadik csütörtökétől kapható a szüret után sebtében palackozott és piacra dobott bor. Elismerem, hogy a burgundiai megyének, ahol a gamay szőlő a legelterjedtebb, kellett valami marketing fogást találnia, hogy megpróbálhasson lépést tartania az igazi burgundi vörössel, a pinot noirral, de hogy őszinte legyek, ezek a november végi „bozsolék” erre alkalmatlanok.
Ennek ellenére: a primőr külön kategória. A franciaborvidékek között 55 is van, amelyik készíthet eredetvédett (AOC) vin de primeurt, azaz még a szüret évében palackozhatja az új bort. Nem is mindegyik írja rá, hogy primeur vagy nouveau kerül az üvegbe. (Úgyis rájön, aki megkóstolja...)
 |
| Beaujolais: ha minden bora oly szép lenne, mint a vidék... (Fotó: dreamstime.com) |
Nem szabad azonban (nem is lehet) összekeverni ezt a primőrt az en primeur kínált borokkal. Ezek ugyanis a legnagyobbak. Bordeaux, Burgundia és a Rhone-völgyének nagy borait lehet megrendelni, megvenni még a palackozás előtt, amikor azok javában a hordóban érlelődnek. Ez valójában befektetés, mert a bort legtöbbször nem is látja az ember, még a palackozás után is a borbróker raktározza helyette ládástól, temperált környezetben, hogy a palack olyan hőmérsékleten, páratartalomban maradjon, amelyen megőrzi értékét.
Az en primeur értékesítés a borászatoknak mindenképp jó, hiszen hamarabb hozzájutnak a pénzükhöz. Próbálkoznak is vele más borvidékeken is. Magyarországon is akad rá példa: a Bock Magnificot (ami 24 hónapig érlelődik barrique hordóban) a palackozás előtti évben jelentős kedvezménnyel lehet lekötni egy hatos ládával. Szeptembertől fizethető, de csak májustól kerül forgalomba, akkor szállítják. Jövőre a 2010-est.
A francia nagyok a tavalyi szüret után nyáron tették közzé az árakat (a Chateau Ausone 1100 euró fölötti rekordárat jelölt megpalackonként), de a megrendelt mennyiséget három év múlva szállítják le legkorábban. (Valaha a Trabantra kellett várni ennyit – vagy még többet.)
Bizalmi árucikk tehát a csúcsminőségű bor, a „fine wine”, hiszen nem elég az, hogy a leszállítására éveket kell várni, megkóstolni sem szokás azonnal: egy rangos bordeaux-i 10-15 éves korában éri el fénykorát – igaz addigra akár meg is többszörözheti en primeurként megfizetett vételárát.
(Költői a kérdés: vajon megérhet egy deci bor kb. százezer forintot?)
