WIEN WEIN – nagy szerencse kell ahhoz, hogy egy hétköznapi elnevezés márkanévvel is felérő szójáték legyen egy nyelvben. Ráadás, és különös véletlen, hogy a Bécs hagyományos borának újrateremtéséért szövetkező csoport vezetőjének nevében is ott rejtőzik az osztrák főváros neve: Wieninger.
 |
| Bécs a bor városa - a hivatalos logó |
Az öt bécsi borász több éve tartó küzdelmét siker koronázta: eredetvédett borrá nyilvánították a Wiener Gemischter Satz-ot, ezentúl el lehet látni a DAC (Districtus Austriae Controllatus) megjelöléssel, ami csak a legjobb osztrák boroknak jár.
A Wiener Gemischter Satz többféle fehér szőlőből készül, de nem házasítás. Nem külön-külön készülnek a borok az egyes szőlőfajtákból, amiket aztán a borász különös gondossággal válogat (házasít) össze. Sőt: az a szabály, hogy a különböző szőlőfajtákat egy táblában, egymás mellett kell termeszteni, egyszerre kell szüretelni, együtt darálni, erjeszteni, érlelni. Meghatározták, hogy az engedélyezett 20 fajta fehér szőlőből legalább háromnak benne kell lennie, legfeljebb 50, és legalább 10 százalékos arányban. (Vagyis, az már matematika, hogy tíz szőlőnél több egy borba „nem fér” bele.) Az érlelés szabálya, hogy a „fa íze” (a barrique) nem lehet meghatározó, vagyis tartósan nem lehet új tölgyfahordóban kezelni a bort. Erre nem is nagyon lenne idő, ugyanis a szüret utáni év márciusától már forgalmazható is a Wiener Gemsichter Satz.
 |
| Szőlőművelés Bécs határain belül - Kép: wienwein.at |
Az engedélyezett szőlőfajták között ott találjuk a rizlinget, azöldveltelinit, a chardonnayt, a pinot blanc-t, a pinot gris-t, a neuburgert és a fűszeres traminit is. Valójában az a sajátos borkészítési eljárás kapott itt eredetvédelmet, amellyel a különböző érettségi fokú szőlők közös feldolgozásával készülő bort ismerték el. Hogy ezzel az eljárással jobb lesz-e a bor, mintha külön-külön termesztették volna az egyes fajtákat, azokat a legoptimálisabb időpontban szüretelték volna, egyenként készítettek volna belőlük bort, majd a borász ízlésére bízva házasították volna össze a kész bort, ami megfelelő érlelés után kerül a palackba – nagy kérdés. Mindenesetre más lesz. És minden évben teljesen más. Annak megfelelően, hogy az egyik évben az egyik, a másik évben a másik szőlő érik majd be jobban a szüret idejére – lévén az egész táblát egyszerre szokás leszedni.
Történelmileg azért alakult ki ez a művelési forma a bécsi szőlőskertekben, mert a kis terület miatt a borászok nem kockáztatták azt, hogy ne tudjanak bort készíteni – ha egymás mellett termesztik a különböző fajtákat, valamelyiknek biztos jó lesz a termése. Ilyenkor az határozza meg azt az évjáratot, egy másik évben egy másik. Ez tehát a „bécsi vegyes”.
Az, hogy Bécs, mint főváros, egyben „hegyközség” is, tulajdonképpen szintén különlegesség. 621 hektárnyi szőlőt művelnek a császárváros közigazgatási határain belül, és mindeddig a mennyiség volt az elsődleges, hogy a nagyszámú turista számára a heurigerekben, kiskocsmákban elegendő újbort (vagy fröccsöt) tudjanak felszolgálni – most már lesz DAC minőségi boruk is, hogy milyen, az majd kiderül.
Más fővárosok egyelőre még csak küzdenek azért, hogy legyen „saját boruk”. Furcsamód Párizs van nehéz helyzetben, ahol mára mindössze 15 hektáron gazdálkodik 150 mini borászat, és még a földrajzi eredetmegjelölés (IGP) elismertetéséért is küzdeniük kell. Valaha, a XVIII. században 40 ezer hektáron nőtt szőlő Párizs környékén...
Nálunk születőfélben van egy csöppnyi szőlő a Budai Vár oldalában, és megpróbálják Jókai híres szüreteinek hagyományát is feleleveníteni a nagy mesemondó egykori Sváb-hegyi villájának kertjében. A cél, hogy a kadarkából egyszer ismét készülhessen a valaha híres „Budai Vörös”. A bécsiek – a jelek szerint – egyelőre előrébb tartanak.
