A szigorú brüsszeli bürokraták döntöttek: védővámokkal sújtják a kínai napelemeket, mert dömpingáron kerülnek be az európai piacra, ami tűrhetetlen. Egyébként az is, de sajnos Kínának ettől még megvannak a maga eszközei, hogy viszonozza az uniós "gesztust".
 |
| Hollande és Barroso: rendkívüli csúcs mégsem lesz (Fotó: Európai Bizottság) |
Az első áldozat: az európai - és elsősorban a francia - borexport, amire védővámot terveznek kivetni a kínaiak. És ha valahol a franciáknak lehet ártani, akkor a bor az egyik ilyen kényes terület. Nem csak azért, mert hogy jön egyáltalán bárki (nem csak Kína) a világon ahhoz, hogy kétségbe vonja a francia bor hegemóniáját (és korlátozza annak forgalmát), hanem azért is, mert az ügy érzékeny érzelmi vonatkozásain túl, hihetetlen nagy pénzek is forognak kockán. A francia bor legnagyobb (!) külföldi felvevőpiaca Kína, évente 140 millió liter francia bort vesznek meg a kínaiak, összesen fél milliárd eurót meghaladó értékben.
Nem véletlen, hogy a francia elnök fejében még az is megfordult, hogy rendkívüli EU-csúcsértekezletet kellene tartani a borháború megakadályozására, de Barrosonak erről sikerült lebeszélnie Francois Hollande-ot.
A kínai védővám bevezetésének terve persze nagyon súlyos helyzetet idéz elő az olasz és a spanyol borászok számára is, a két ország ugyanis mintegy 160 millió eurós forgalmat ér el a kínai piacon.
A számok egyébként elgondolkodtatóak. Ha ugyanis összevetjük a franciákat érintő mennyiséget (140 millió liter), és a forgalmat (kerekítve legyen 500 millió euró), akkor alig több, mint 3 euróért vesznek átlagosan egy liter francia bort a kínaiak. Amit nevezzünk jutányosnak.
De ha tudjuk, amit tudunk - hogy a legdrágább francia borok egyik legnagyobb felvevő piaca is Kína, és az ilyen francia borok literje többszáz eurót is elérhet (sőt!), és ezt a kategóriát levonjuk az 500 millióból, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy igen nagy mennyiségű francia bort adhatnak el Kínában 1-2 eurós dömpingáron. A kifejezés szinte véletlenül "csúszott ki" a számon, de végülis majdhogynem indokoltnak tetszhet a kínai válaszlépés, hiszen a francia borok jórésze - ha igazak a fentebb kikalkulált számok - "erősen nyomott áron" jut el a kínai fogyasztókhoz.
Azzal a gondolattal is el lehet játszani, tudván, hogy a francia borok hamisítása igen kiterjedt vállalkozás a nagy távol-keleti országban: vajon hogyan is végzik ezek az 1-2 eurós borok?
 |
| A bordeaux-i vörösbor legnagyobb külföldi piaca: Kína (Fotó: dreamstime.com) |
Persze, borhamisítás alatt Kínában nem azt kell érteni, mint mifelénk, ahol cukorcefréből készül a bornak nevezett valami. A hamisított bor Kínában nem létező francia borok "sorozatgyártását", kitalált márkanevekkel történő felcímkézését jelenti, amiért jóval többet lehet elkérni és megkapni, mint a kalkuláció utáni 1-2 euró.
A kínaiak ugyanis - már aki teheti, és nagyon sokan vannak, akik megtehetik - mindent megadnak a "márkás" (vagy annak tűnő) termékekért. Rossz nyelvek szerint nem is a márkanév, hanem az ár a fontos. Minél drágább valami, annál jobb. Így lehet nagy pénzekért eladni gyengébb borokat is. A lényeg, hogy a gyakorlatlan, európai írásmódhoz nem annyira szokott kínai vásárló számára hasonlítson egy rangos francia chateau nevére, és sokba is kerüljön.
A bordeaux-i Rothschild birtok egyik vezetője, Christophe Salin mosolygott azon a kreativitáson, ahogy a kínaiak egy-egy betű eltéréssel "lekoppintják" a nagy borok neveit, és sietett megjegyezni, hogy az egész világon nincs már annyi láda 1982-es Chateau Lafite összesen, mint amennyi Kínában cirkulál a piacon. Csak a kínai ládákra "Chatelet" van írva.
A Lafite borászat persze könnyen beszél. Ők már 1996 óta négy különböző azonosítási technikát alkalmaznak a palackjaikon, amiről nem beszélnek. Tehát ők azonnal tudják egy nekik tulajdonított üvegről, hogy eredeti-e vagy sem. S ha Kínában tartanak egy kóstolást, a rendezvény végén az üres palackokat kíméletlenül összezúzzák.
Mielőtt még valakinek eszébe jutna újratölteni őket...
