 |
| Hamburgi muskotály: ez épp kékszőlő (Fotó: KetaiBlogger-flickr) |
Van ugyanis egy szőlőfajta, amelynek annyiféle változata alakult ki, hogy egyes vélemények szerint akár mindegyik ma létező szőlőfajta ebből eredezhet. Van belőle kékszőlő is , fehér is, termesztik csemegeszőlőnek és borszőlőnek egyaránt, ahol a szőlő megterem, szinte mindenhol a világon. Ennyiből persze még nehéz lehet kitalálni, hogy melyik is ez a fajta, de ha az illatot megérzi valaki, lefogadom, hogy még a gyakorlatlanok is azonnan felismernék a muskotály jellegzetes illatát.
Nálunk a sárgamuskotály (muscat lunel) belőle a legnevezetesebb, amely Tokaj-Hegyalja egyik elfogadott fajtája, aszúkészítéshez is felhasználható. De muskotályból készül a franciáknál a „vin doux naturel” , az édes természetes bor – ami nem is annyira természetes, mert az alkoholos erjedést nem termászetes úton, hanem tíz százaléknyi tiszta szőlőpárlat hozzáadásával állítják meg, amitől alaposan megnő az édeskés bor ereje. (Az egyik legnevesebb „VDN” szülőhelye Beaume de Venise, aminek meg semmi köze Velencéhez, még akkor sem, ha a franciák a lagúnák városát is így nevezik.)
 |
| Az édes muskotály egyik hazája: Beaume de Venise (Fotó Philip Capper) |
Az egyik muskotály fajtát a spanyolok a sherryhez használják, és Madeirán is lehet ez az ottani édes bor alapja. Összesen többszáz muskotályfélét ismernek a szakértők, de az elnevezések között sok az átfedés is. Van tehát mit nézegetni, tanulmányozni a borosüvegek címkéjén, ha ki akarja ismerni magát az ember.
 |
| Nem muskotály: muscadet (vagy "dinnyelé") |
Egyébként érdekes ez az évszázados burgundiai szigorúság: a pinot noir is úgy válhatott uralkodó vörös fajtává, hogy a valaha elterjedtebb gamay termesztését ugyancsak megtiltották. Csak Beaujolaisban tartottak ki mellette, megjegyzem, nem is emelkedett burgundiai magasságokba az ottani bor. S lám, a legnevesebb burgundiai fehér, a chardonnay is kapott egy kis „lökést” attól, hogy a melon-t tiltani kezdték.
Más tehát a muskotály (muscat), és más a Muscadet – bár a név hasonló. Az egyik kifejezetten erős, jellegzetes virágillatáról ismert, a másik neve pedig a nyelvészek fejtegetése szerint azt jelenti, olyan bor, aminek „musk” illata van (...noha valójában nincs). A „musk” nem más, mint a nevezetes pézsmaillat, ami századok óta izgatja az emberiséget.
A rejtély valójában csak annyi, hogy miért visel ilyen nevet egy igencsak átlagos illatú bor, a muscadet? Mert hiába próbálkoznak vele a borászok, a különleges eljárások dacára sem sikerül nevéhez méltó csábító illattal ellátni a „melon”-szőlőből készülő bort. Előírhatják, hogy tavaszig az elhalt élesztőn tartandó az újbor (ezt jelzi a „sur lie” felirat), engedhetik, hogy fel is kavarják a leülepedett élesztőt (ezt hívják batonnage-nak), meg is tilthatják, hogy leszűrjék az így kezelt muscadetet, sokat nem javítanak rajta. Teltebb, testesebb lesz mindezektől, de így is csak könnyű, friss, száraz bor marad, amit legfeljebb osztriga és tenger gyümölcsei mellé ajánlanak.
Ott a óceán partján még így is fogy belőle szépen.
