Évek óta figyelem, hogyan tartják ébren (vagy inkább gerjesztik?) a fogyasztói társadalmakban a vásárlás iránti vágyat. Könnyű persze errefelé, ahol a belgák átlagos megtakarítása 85 ezer euró (a mai 287-es árfolyamon tehát több, mint 24 millió forint). Átlagos, vagyis ennyije van mindenkinek, csecsemőtől aggastyánig. Aki megkíván valamit, meg is teheti, hogy megvásárolja. Nincs persze esztelen, fékeveszett habzsolás, túl vannak azon, hogy hitelre vegyenek a plazmatévét, mert rájuk tukmálja a reklám, és végre birtokolni akarnak valamit.
A belgáknál ott a pénz, a „pouvoir d’achat” a vásárlóerő, és válogathatnak, hogy mire költenek. Mert a kínálat óriási. A héten például három üzletlánc dobott be ingyenes borkatalógust a most kezdődő borvásár ajánlataival. Mert most annak van a szezonja. Épp véget ért a nyári vásár - már július 1-én megkezdődött, és augusztus végéig tartott, hol itt, hol ott, aztán az akciós tanszerkínálat és gyermekruha következett, most pedig a bor.
Ki kell söpörni a készletet, mire megkezdődik a szüret, mert nem lesz hol tárolni az újbort. Jó is ez így, feltölti a saját kis borraktárát mindenki, hogy legyen mit tölteni a poharakba az év végéig. (Egy ideig a halloween (?) hódít majd utána a belga üzletekben, aztán máris indul a karácsonyi vásár, januártól pedig az újabb SOLDE, a téli kiárusítás. Folytatni is lehet a sort, mert utána Valentin-nap, aztán húsvét, anyák napja, és szinte már meg is érkezünk az egy év múlva esedékes borvásárhoz - de előbb az ideiről essék szól.)
A borkínálaton nem látszik a válság. Vagy talán épp a válság miatt ennyire bőséges és minőségi a kínálat, mert a jó bort is alig lehet eladni rendes áron? Azok is csak engedménnyel mennek el? 4+2 (négyet fizet hatot kap), 2+1 (kettőt fizet hármat vihet) vagy a szokásos 15-25, vagy a nem annyira megszokott 50 százalékos palackonkénti engedmény, többféle marketingfogás is kiolvasható a prospektusokból. Mindenesetre akár negyedével is kevesebbet fizethet, aki átböngészi a papírokat és „felkészülten” megy bevásárolni.
Eddig nem figyeltem még fel arra, hogy a jobb (-nak mondott) francia borokat ilyen mennyiségben leértékelték volna. (Vajon a világhír ellenére nem megy az üzlet? Vagy én figyelnék alaposabban, mint korábban? Ez sem kizárt.)
Mindenesetre van egy-két érdekesség az idei kínálatban, amire érdemes felfigyelni. Például arra, hogy ha meglátunk egy Le Pavillon nevű bordeaux-i vörösbort 14,99 helyett 11,24 euróért (vagy még olcsóbban az interneten), akkor ne jöjjünk lázba, hogy megcsináltuk a szerencsénket. Az elnevezés ugyan megtévesztésig hasonlít a Pavillon Rouge-ra, ami az öt legnevesebb francia borászat egyikének, a Chateau Margaux-nak a második bora, de az a tartomány egy másik megyéjében, Margauxban készül, 200 euró fölött van az ára, míg a Le Pavillon pedig Pauillac megye egyik pincéjének terméke.
Van borászat, nem is egy, amely rajta van az 1855-ös nevezetes listán, és akciós a bora. A legdrágább egy Chateau Kirwan 2007-es, amit 39 helyett 35 euróért adnak. Igaz, a londoni Live-Ex bortőzsdén az idei legmagasabb ára csak 29 euró volt. (Vagyis nem lehet bevásárolni belőle, és továbbadni a tőzsdén egy kis felárral...). Ez a bor az úgynevezett „harmadik termés”-ek közé tartozik, de van a kínálatban második, azaz 2éme Grand Cru Classé is: Chateau Rauzan-Gassies, 2006-os, 35 helyett 30 euró. A bortőzsdén ez is kevesebbet érne, 28 euró volt az idei rekordára.
Van a piacon úgynevezett „második bor” is: a Chateau Talbot (egyébként „negyedik termést” palackozó) borászat kettes számú bora, a Connetable Talbot 2008-as évjárata 17,99 helyett 15 euróért. A Live-Ex-en már forgott 16-ért is, vagyis ez az egyetlen, amelynél a kutatómunka jobb kereskedelmi árat eredményezett, mint a tőzsdei.
A borvásárban azonban nem ezeknek a különlegességeknek a felkutatása a legérdekesebb. Hanem inkább a vásárló tájékoztatása. A katagógusokban (amelyek természetesen ingyenesek) az egyes borok mellett megtaláljuk, hány éves korában javallott elfogyasztani (1-3 év között, öt éves korig, vagy akár öt éven túl is el lehet tárolni).
Ott vannak a tanácsok is, hogy milyen étellel legjobb párosítani: sajttal, vaddal, marhával, fehér húsokkal vagy hallal. Minden bornál jelzik, nyert-e már valahol valamilyen borversenyen (bár ezzel kapcsolatosan túlságosan nagy reményeket nem érdemes táplálni, ezt tapasztalatból mondom). Érdemesebb viszont arra figyelni, hogy a rangos szaklapok, szakértők (Wine Spectator vagy Robert Parker) hány pontra értékelték a bort – mert természetesen azoknál a boroknál, amelyek kiérdemelték valamelyiknek a figyelmét, mindenképpen ott szerepel a szám (Robert Parker véleménye a borvilág egyik, ha nem a legrangosabb, legfontosabb mérőszáma).
Segíti a borválasztást, az óriási francia kínálatban való eligazodást az a táblázat is, amely borvidékenként, visszamenőleg tíz évre pontozza az egyes évjáratokat. Ennek objektivitásáról persze nem nyilatkozom, csak az szúr szemet, hogy a kilenc borvidék elmúlt 11 évéből mindössze négy évjáratot minősítenek „átlagos”-nak, az összes többi „jó” vagy még annál is jobb.
Az azonban tény, hogy az egyes évjáratok között óriási lehet az árkülönbség: a már említett Pavillon Rouge 2006-os palackja (ami nem szerepel a szupermarketek polcain) 219 euró, a 2004-eset viszont 98-ért kínálják.
