Ellentmondásnak tűnik, de nem az. Egy 2011-es chilei cabernet sauvignon igenis származhat a filoxéra előtti időkből. A szőlőt ott, az Andok túloldalán ugyanis megkímélte a pusztítás, és léteznek olyan ültetvények, amelyeket még a XIX. század végén telepítettek, és azóta is teremnek.
Egy ilyen bor akadt a kezembe, és megvallom, nem kis izgalommal, de több kérdéssel fogtam a kóstoláshoz. A kérdéseket most is fölteszem, mert azóta sem tudom rájuk a választ.
Mindeddig azt hallottam, hogy a kordonos művelésű szőlő úgy 30 éven át terem, a “gyalogtőkés” pedig tovább, 50-60-ig. Hát akkor hogy létezik, hogy Chilében 130-140 éves tőkék is teremnek? Méghozzá milyet! – természetesen erről is lesz szó mindjárt.
Vajon a filoxéra utáni szőlőtelepítések valóban rövidebb élettartamúak? És ennek oka az lehet, hogy az új telepítések oltványok? (Nem hosszú életű a Trabant alvázon a Mercedes karosszéria...?)
A filoxéra ellen ugyanis az a legkézenfekvőbb védekezés, hogy Amerikából származó, ellenálló fajták gyökerére oltják rá a minőségi borszőlő fajtákat. Az észak-amerikai Noah, Othello, Elvira vagy Concord ellenáll a gyökértetveknek, de a bora nem jó, ezért kell a jobb fajtákat ráoltani. (Létezik emellett vegyszeres védekezés is: szénkéneget juttatnak a szőlő gyökeréhez, ami elpusztítja a kártevőt. De van, ahol varangyosbékát ástak el a szőlő gyökeréhez, hogy az majd felfalja a tetveket.)
Chilének az volt a nagy szerencséje, hogy megkímélte az 1800-as évek utolsó évtizedeinek járványa, és fennmaradtak az eredeti szőlőtelepítések. Nem csupán ilyen telepek vannak persze, hiszen ez azt jelentené, hogy a filoxéra járvány után nem lettek volna újabb telepítések, márpedig voltak, szép számmal. De azok már ott is hibridizált minőségi fajták: oltványok, amelyek gyökere nem érzékeny a filoxéra esetleges jelenlétére.
Az “Andok istene” (ezt jelenti a palackon olvasható név: TUNUPA) azonban valóban a filoxéra előtti időkben telepített cabernet sauvignonból készült. Ráadásul a nevezetes Colchauga völgy legelső ültetvényéről származó szőlőből. Ez a cabernet sauvignon tehát még nem volt oltvány, cabernet sauvignon a gyökere is, a szára is, a vesszője is. Más is volt a belőle készült bor, mint bármelyik cabernet sauvignon, amit előtte kóstoltam.
Sokkal lágyabb, selymesebb tanninjai voltak, kevésbé volt savas, “férfias”, mint amire számítottam. Inkább a cabernet franc gyümöcsös simaságát idézte fel számomra. Talán a lecsengése volt rövidebb a vártnál, és abban lehet nyomára bukkani, hogy végül is egy fiatal, alig két éves borról van szó, amely hordót alig-alig látott, szinte azonnal palackba került. Ha ott maradt (volna), akkor 1-2 év érlelés után még ígéretesebb eredményt mutathatna.
Hogy különbözősége az eddig ismert cabernet sauvignonoktól valóban a szőlő korának és “másságának” köszönhető-e – talán a szakértők tudnak rá magyarázatot. Mindenesetre érdemes figyelni arra, ha valahol filoxéra előtti időkből származó szőlő borára bukkan valaki.
Nem kell feltétlenül Chiléig menni érte. Európában is maradtak – néha megmagyarázhatatlan körülmények között –olyan szőlőskertek, amelyeket megkímélt a filoxéra. Például Santorini-szigetén Görögországban. Az assortyco nevű szőlőről mind a mai napig nem tudják, vajon a növény áll-e ellen a gyökértetveknek, vagy a sziget erősen vulkanikus talajában meg sem él a filoxéra.
Toscanában, a Montalcino-borvidéken is van egy csöpp, fél hektáros szőlő, a Lisini-birtok, amely nem tudni miért, ugyancsak megúszta. “Prefilossera” nevű borukat erről is nevezték el.
 |
| Bollinger pezsgő - fotó: Jukka, flickr |
Franciaországban három kicsiny birtokon, Champagneban a pinot noirt kímélte meg a járvány. A belőle készült Bollinger Vieilles Vignes Françaises pezsgő különlegességnek számít, mert sokkal testesebb, kiérleltebb, gazdagabb íze van, mint a cég oltványszőlőből készült italainak.
De menedéket jelent a filoxéra ellen a kvarchomokos talaj is. Provence déli részén, a Rhone-folyó torkolatánál készülnek a Vins des Sables (homoki borok), és filoxérának nyoma sincs. Nem szereti a forró, homokos, szeles vidéket...
