Szüret idején sorra vágtáztak át a lovaskocsik Gyöngyösön, rajtuk 20-30 jókedvű asszony, dalolva, hazafelé a szőlőből. Fölkaptattak a Kálvária-dombra Gyöngyöspata felől, aztán lefelé a Wachott Sándor utcán a kocsis elengedte a gyeplőt, és gurultak nagy lendülettel a Nagytemplomig. Heteken át töltötte be a késő délutánokat a népdalszó, minden lovaskocsin egy-egy asszonykórus. Vidáman énekeltek fejkendőikben, zengett tőlük az utca, ahogy ott ültek a kocsin, sokszoknyás viseletükben, kezükben az elmaradhatatlan zománcos vödör, amit egy munkanap alatt biztos megszedtek vagy százszor.
Nem tudom mennyit változott a szüret arrafelé azóta, hisz eltelt csaknem ötven év. Mi, akik később, felsőbb osztályosként megtapasztaltuk, hogyan is zajlik a szüret, már mi is egy másik generáció voltunk. Több napon át másoltuk külön szalagra a kedvenc felvételeket, hogy a hordozható Tesla Plútó magnóról azokat bömböltethessük, miközben a fürtöket kutatjuk a levelek között. Naponta kellett cserélni benne a góliátelemeket.
Mi a felmosó vödröt vittük szüretelni otthonról, abba szedtük a szőlőt. Vagy átöntöttük a puttonyba, amikor a sorok között ingázó szállítók odaértek, vagy ha hamarabb megtelt a vödör, akkor kiszaladtunk vele a dűlő végében lévő nagy fakádhoz. Egy pótkocsi platóján volt egész nap, hiszen csak daruval lehetett volna fölemelni a nap végére. Így meg elé állt a traktor, és bevontatta a borászatba.
Én mindig ott szerettem volna tölteni a napot a kád közepén. Gumicsizmában taposni a szőlőt. De az csak egy-két szerencsésnek adatott meg. Több „szőlész szakmunkásra” nem volt szükség, csak a segédmunkásokra, ránk, akik szedtük a szőlőt. Aztán, amikor taposás közben tucatnyi darázzsal is meg kellett küzdeniük a taposóknak, már nem irigykedtünk annyira a gumicsizmás szerencsésebbekre.
 |
| Régi gyöngyösi Szüreti Napok emlékei |
A szőlő feldolgozásának technológiája is biztosan sokat változott azóta. A taposás ma talán csak a kisebb háztájikban divat, jobb helyen már darálják a fürtöket, még jobb helyen pedig előtte át is válogatják a szemeket, és csak kocsány nélkül darálják le a szőlőt. Fehér szőlőről van szó természetesen. Gyöngyös környékén akkoriban szinte csak az volt. Gyöngyösi tramini, abasári rizling, domoszlói muskotály, verpeléti olaszrizling. Azóta szép borok készülnek Nagyrédén, Gyöngyös- tarjánban vagy Gyöngyöspatán is. Amerről annak idején az asszonyok jöttek a lovaskocsikon.
